1848 - koszorúzás

Csendes megemlékezés volt az idei. Tavaly legalább az óvodások apró zászlói, virágai vették körbe az 1848-as Forradalom és Szabadságharc tiszteletére állított kopjafát. Furcsa érzések kavarogtak bennünk. Eszembe jutott, mennyire szerettem középiskolás koromban a márciusi ünnepeket a Nemzeti Múzeumnál. Ez a nap a hirtelen kipattanó tavaszról, a fiatalságról szólt. Lókúton pedig a Kossuth nótás, fáklyás vonulásokról a kastélyhoz, a kicsik csillogó tekintetéről melyben ott táncolt a fáklyák fénye.

Most csend volt. Csak ketten álltunk a kopjafánál alpolgármester asszonnyal. És közben arra gondoltunk, milyen jó lenne önfeledten ünnepelni ismét.